MÉDIA MEGJELENÉSEK
MAGYAR COACHSZEMLÉBEN MEGJELENT CIKKEK
A Hókirálynő fogságában. A betegségek, tünetek rendszerszemléletű megközelítése.
„A rendszer egyik tagja sem lehet egyedül lelki beteg. Beteg csak maga a rendszer egésze lehet, akkor is, ha ez a betegség bizonyos családtagokat kiragad, és rajtuk keresztül mutatkozik meg.”
[A családfelállítás tankönyve, (Orban, 2007)]
Rendszerszemléletben dolgozom. Ez betegség megközelítési szempontból azt jelenti, hogy abban a kapcsolati hálóban igyekszem megtalálni az ügyfelekkel együtt dolgozva az elakadást, mely megteremtette magát a betegséget, tünetet. Mindig arra törekszem, hogy azokat az érzelmeket, érzeteket és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmeket keressük meg a rendszerben, melyek fenntartják az ügyfél lelkében a problémát. Ezek az akadályai annak, hogy a családlélekben levő rendszertagok erőforrásként támogatni tudják a jelenleg betegséghordozó családtagot, s elősegítsék nem csak a betegség hordózó rendszertag gyógyulását, hanem a rendszer egészének gyógyulását is. Ezek az erőtlennek megélt családtagok olyanok a lélek számára, mint a fagyott jégtömbök. A gyógyulás során élet költözik beléjük, erővel telítődnek, és támogatóvá válnak a rendszer egésze számára.
A betegségekkel kapcsolatos megközelítésemet, gondolkodási keretemet, szemléletemet Andersen: A hókirálynő című meséjén és az ebből kiragadott meserészleteken keresztül mutatom be.
A teljes cikk az alábbi linken érhető el:
„A múltban nincs jövő.”
„A múltban nincs jövő.” [A tigris felébresztése, (Levine, Frederick, 2017.)]
Elsősorban rendszerállító vagyok, másodsorban coach. A rendszerállítás egy érdekes átmeneti terület a coaching és a terápia között. Az embertől, a témától, az alkalmazott eszközöktől függően néha az egyikhez áll közelebb, néha a másikhoz. Talán mindegy is hova soroljuk. Fontosabb, hogy mire használjuk. Most a férfiak erővel telítési lehetőségei lesz az a lencse, melynek fókuszában vizsgálódunk. Elkötelezett híve vagyok a meséknek. Most is egy Andersen mesét (Teáskanna) használok arra, hogy megosszam gondolataimat a férfierővel kapcsolatosan.
„Hanem a födeléről nem beszélt soha. Tudta, mért nem: a födele törött volt, s ha megragasztották is, csorba maradt. Minek beszéljen hát az ember a hibáiról, mikor azt úgyis megteszik helyette mások? (…) - Ismerem a hibáimat is, be is látom, s éppen ezért vagyok szerény és alázatos. De hát nemcsak hibái - erényei is vannak az embernek.”
Hans Christian Andersen
Általában akkor keresnek föl férfiak, amikor bizonyos életterületükön már nagyon szorítja őket a cipő, amikor közeleg a krízisük, vagy már be is köszöntött. Ekkor egyszerűen nem viszik már erényeik tovább őket és szeretnék meglátni, mi is történik az életükben egy kicsit messzebbről nézve, egy másik kontextusba helyezve. Egytől egyik kompetens, tehetséges férfiakkal hozott össze a sors, akik küzdöttek a „csorba födéllel”. A csorba födelük pedig egy családrendszeri történet volt, mely utódaira tett hatásánál fogva nagy erővel fogva tartotta a családrendszert, s így őket is.
A teljes cikk az alábbi linken érhető el:
Átváltozások – a nő arcai
(Egy női elvonulás kulisszatitkai.)
2013 óta rendszeresen tartok nyári elvonulásokat, táborokat. Ezek egyrészt intenzív önismereti, belső átalakulási alkalmak a maguk 40-50 órás egybefüggő fejlesztésével, másrészt kísérleti lehetőségek, új dolgok kipróbálására.
Új alatt a rendszerállítás más módszerekkel való ötvözését értem, vagy olyan eszközök árértelmezését, melyet eredetileg más célból, más környezetben kezdtek el alkalmazni. Ilyen átértelmezett, vagy új nézőpontból alkalmazott eszközöket ismertetek jelen írásomba, melyek egy kifejezetten női célcsoportnak meghirdetett elvonulás alkalmából kerültek a fejlesztés előterébe és alkalmazhatók akár egyéni ülések során is. Az elvonulás címe „Átváltozások – a nő arcai” voltak. Ehhez illeszkedően választottam ki Andersen egyik metamorfikus meséjét ’A len’-t.
„Aki nem próbál egyet-mást, nem lesz soha okosabb.” Hans Christian Andersen: A len
A teljes cikk az alábbi linken érhető el:
Testorientált módszerkosár ügyfélre szabva
"Több bölcsesség van a testedben, mint a legmélyebb filozófiában." Friedrich Nietzsche
Magánpraxisom rendszerállításra alapozott. A rendszerállítás egyfajta színpadra hasonlít, eseményeket és kapcsolatokat jelenítünk meg általa térben és időben. Egy mozgó képsor jön létre, amiből következtetések vonhatóak le az adott helyzetre vonatkozóan, akár egész komplex körülményekkel vagy kapcsolatrendszerekkel összefüggésben is. Olyan ez, mint egy jéghegy, a tudatosult rész a jéghegy csúcsa, a víz alatt azonban egy sokkal nagyobb, a tudatos én számára nem elérhető információhalmaz található. A rendszerállítás módszereleme, az un. képviseleti vagy reprezentáló érzékelés ahhoz segít hozzá minket, hogy testi átéléseken keresztül a jéghegy víz alatti részéből egyre több információhoz férjünk hozzá az érzeteinken keresztül. Az, hogy a reprezentáló érzékelés hogyan történik, jelenleg nem tudjuk pontosan. Használjuk a jelenséget mind az életvezetési mind az üzleti problémák megoldásában. A rendszerállítást alkalmazzuk önmagában, használjuk coaching folyamatba illesztetten és társítjuk terápiás folyamatokkal is – attól függően, hogy az ügyfélnek mire van egyrészt igénye, másrészt szüksége.
(A coaching egyik új ágában, a vezetői döntéshozatali folyamatokat testi megéléseken keresztül támogató szomatikus coachigban ugyanolyan kiemelten kezelik az egyes megélt állapotokat és a testen keresztül beszélő intuíciót, mint a rendszerállításban.)
Következő írásomban egy ügyfélfolyamat néhány témáját emelem ki és mutatom be. Ügyfelem a negyvenes évei derekán jár, tehetséges, okos férfi mégis azt érzi, hogy nem tudja kibontakoztatni az életét. Fontos számára a testi tudatosság és szabályozás, több éve harcművészetet is tanul ennek támogatására. Szisztematikusan dolgozunk vele családi csomagjainak átértékelésén, szakmai és személyes identitásának csiszolásán. Folyamatunk igényalapú és nem előre rögzített alkalom alapú. A vele való munka során változatos és integrált eszköztárat alkalmaztam, hogy az aktuálisan hozott téma megdolgozásra tudjon kerülni. Közös munkánk vezérfonala a „Ki vagyok én?” és a „Hogyan kerülhetek egyre mélyebben kapcsolatba a saját sorsommal?” kérdésének egyre mélyebb rétegű kibontása. Ehhez a vezérfonalhoz választottam az identitás keresés egyik emblematikus meséjét, Andersen Rút kiskacsáját, hogy keretezze írásomat.
„A kiskacsa hát behúzódott a sarokba, és ott búslakodott. Maga sem tudta, mi ütött belé: egy napon igen megkívánta a friss levegőt meg a napfényt; víz után vágyakozott, úszni szeretett volna. Addig-addig sóvárgott, míg végül kiöntötte szívét a tyúknak.
- Mi bajod? - ámult el a tyúk. - Már belehibbantál a semmittevésbe! Tojjál tojást, vagy tanulj meg dorombolni, meglátod, kigyógyulsz a bolondságaidból!”
Hans Christian Andersen
A teljes cikk az alábbi linken érhető el:
Hableány effektus – avagy a saját sorsomat élet vagy valaki másét
„Mit követel tehát a nemzetségi lelkiismeret? Azt akarja, hogy a kiközösített, kitaszított, elfelejtett családtag visszakapja az őt megillető jogokat. És ezek közül a legelső az odatartozás joga! Már tudjuk: ha egy kiközösített nem kapja vissza a jogait, akkor a nemzetségi lelkiismeret kiválaszt egy később született, ártatlan családtagot, és arra kényszeríti, hogy lényegében azonosuljon a kitaszítottal, és élje meg ugyan azt a sorsot. Ez a másik (mai ember) nem vállalta ezt önként, nem is veszi észre, és ezért nem is tud ellene védekezni. Ő is végigéli tehát ugyan azt a nehéz sorsot, ami az egykori családtagnak jutott osztályrészül – mindennel együtt, ami hozzátartozik”
[A családfelállítás tankönyve, (Orban, 2007)]
12 évvel ezelőtt új gondolkodási keret elsajátításába fogtam bele. Ez az új keret gyökeresen megváltoztatta a kapcsolataimat, az életemet, s azt is, ahogy önmagamra tekintek. Az idők folyamán a rendszerszintű gondolkodás, a szeretet hellingeri rendjeinek tapasztalása folyamatosan véremben keringő „molekulákká” vált, melyek hatása alól már nem tudom kivonni magam, melynek mind öröme, mind fájdalma mindennapjaim része.
Amikor megtalált engem a rendszerállítás módszere, nem voltam elégedett az életemmel, de nem is kerestem tudatosan a változást. Egyfajta kegyelemként élem meg (ma is) azt az erőt, ami elindított ezen az úton. Azóta sem bántam meg kezdeti lépéseimet. Nehéz, sokat követelő, minden zugba bevilágító ez az életszemlélet. Már kerültem vele közel ahhoz a ponthoz, hogy feladjam, de mégis annyi emberi szépség jut el hozzám általa, hogy nem tudtam lemondani róla. Ez az út kiérlelt bennem jó néhány addig „fiatalkorú”, fejlődésre váró szerepet (tanár, lelki gondozó, terapeuta). És megerősítette bennem annak a belső érzését, hogy ki is vagyok én és mit akarok, mit akarhatok az élettől. Érdekes módon megerősítette a közgazdász énem működését is, azon keresztül, hogy tisztán megláttam választásaim mozgatórugóit, s ezen pályaválasztás ajándékait az életemben.
Ahogy járom ezt az utat egyre mélyebben látom, érzem és tapasztalom minden lépésemmel, hogy a fájdalom, a kapcsolatok megsérülése során keletkező mély fájdalom az egyik legigazabb valósága mindannyiunknak, s hogy a szeretet a maga néha drasztikus módján mozgatja életünk minden szálát.
A teljes cikk az alábbi linken érhető el:
Sziszüfosz kontra lebegés – figyelem, oldás és kötés a Theta Floating szemszögéből
„A Holtak Bírái egy hatalmas kőszikla elé vitték a ravaszságáról elhíresült királyt és utasították, hogy gurítsa fel egy dombra, majd a másik oldalon gurítsa le. Azonban, mikor Sziszüphosz már majdnem felért a domb csúcsára, ereje elfogyott és a szikla visszazuhant eredeti helyére. És ez a folyamat állandóan ismétlődik: Sziszüphoszt arra ítélték, hogy örök időkre hiábavaló erőfeszítéseket tegyen, mivel minden erejét összeszedve, verejtékezve görgeti fel a súlyos követ a hegyre, ám mielőtt a csúcsra érne, a kő mindig visszagurul. Innen ered a „sziszifuszi munka” kifejezés, az emberi teljesítőképességet már-már meghaladó és hiábavaló munka elnevezése.” wikipédia
Mindannyiunk életében számtalan tudatállapot lakik. Széles palettán mozog tudatállapot készletünk. Vannak igazán kedvenc állapotaink és vannak kirekesztettségük folytán vissza-visszatérő nem kedvelt állapotaink.
Mindannyiunk tudat állapotai, a családrendszeri odatartozás mentén nőnek fel bennünk. Ezek egy része úgynevezett fantom állapot (átvett szerep). Ezek őseink szégyenteljes titkaiban, meg nem élt érzelmeiben gyökereznek, melyekre az utódok szeretnének rávilágítani érthetetlen viselkedéseik, bizonyos életterületi megnyilvánulásaik eszközeivel. Olyan ez, mintha az utód megoldást szolgáltatna az ős problémájára – vagy ha ez nem sikerül, akkor újból és újból megismétli azt, hogy emlékezzen rá a rendszer.
Akár Szondi írásait, akár Ábrahám és Török, netán Freud vagy Schützenberger műveit olvassuk, fel-fel bukkan bennük az ez elképzelés, hogy bizonyos sorsesemények, netán egész sorsok ismétlődnek a vérségi kötelékre alapozott családrendszerekben. Hellinger a családfelállítás módszerével és az ebben nevesített sorsösszefonódással szintén erre a mechanizmusra hívja fel a figyelmet.
Minden sorsismétlés egyfajta merev szerephez hasonlatos. Ugyan azokat a dallamokat játsszuk benne, mintha betanult forgatókönyvet ismételnénk a-tól z-ig. Gyakran a szerepfelvétel valamiféle kiüresedett állapottal jár együtt.
„Egy napon csomagot kapott a császár. A csomagon egyetlen szó állott: "Fülemüle".
- Biztosan új könyvet írtak a mi nagyhírű madarunkról - vélte a császár. De nem könyvet talált a csomagban, hanem egy fülemülét - mesteri kéz művét, egy felhúzható madarat, amely az eleven mása akart lenni. De ez nem volt ám fakó ruhájú! Véges-végig gyémánttal, rubinnal meg zafírral rakta ki a készítője, s ha felhúzták, elénekelt egy dalt az igazi fülemüle dalai közül. Miközben énekelt, föl-alá billegett a farka, s csak úgy szikrázott rajta a sok arany meg drágakő. (…)
- Énekeljen egyszerre a két fülemüle! Micsoda dalnokverseny lesz az! Intettek hát az igazi fülemülének, s fölhúzták a kulcsra járót - rákezdte mind a kettő. De a dalnokverseny bizony nem sikerült. Az igazi fülemüle a maga módján csattogta az énekét, a másik pedig rugóra járt.”
Hans Christian Andersen - A FÜLEMÜLE
teljes cikk az alábbi linken érhető el:
VÖRÖSMARTY RÁDIÓ INTERJÚI
2018.nyarától szerdánként Palkó Zsuzsival beszélgetünk Székesfehérváron a Vörösmarty Rádióban. A műsor címe - BESZÉLJÜNK RÓLA! Beszélgetéseink fókuszában a párkapcsolatok életszakaszai, fejlődési feladatai álltak 2018-ban.
Három beszélgetésünk 2019. évből itt érhető el:
https://anchor.fm/palko-zsuzsanna/episodes/Vajon-az-ember-mennyire-azonos-a-munkjval-e2ulj0